A mai fríz őseit az elsők között háziasították Európában. Legtöbbször versenyekre viszik, azt állítják róluk hogy gazdag lovak csak. A II. században, a Hadrianus római császár idején szolgáló fríz katonákkal már ezek a lovak is részt vettek a Nagy-Britaniai hadjáratokban. Bizonyos szakemberek szerint a shire fajta elődei is ezek a lovak voltak. A fríz lóállományt a 16-17. században andalúz ménekkel keresztezték. Ennek köszönhető, hogy a fajtát ma a melegvérűek között tartják számon. A fríz majdnem kihalt az 1900-as évek elején: mindössze három fedezőmén maradt meg. A gyönyörű feketék kedvelői azonban sikeresen regenerálták a frízt, és az 1900-as évek második felében a fajta addig ki nem használt tulajdonságai is előtérbe kerültek. A fríz lovat szárazföldön és tengeren egyaránt szállították az északi-tengeri kikötőkből sok más vidékre. Rokonsága a dales pónival és a fell pónival azonnal szembetűnik. A tőle származó angol lovon keresztül hatott az angol nagy lóra és a mai shire-ra, de felhasználták új fajták tenyésztésénél is, főleg Németországban és Norvégiában. A fríz ló feltűnő jelenség: egész teste korom fekete, és a szőre olyan fényes mintha lakkozták volna. Sűrű, hosszú sörényes farok egészíti ki az össz képet. Szépségét már-már kötelező mutogatni, ezért igen kedvelt bemutatókon. Vörös és fehér kiegészítőkkel fekete színe mégjobban kiemelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése