Győzelmi mutatója jóval negyven százalék alatt volt, vizes talajon szinte alig tudott diadalmaskodni, kilencszer kancacsikó verte meg, ráadásul tekintélyes Blood Horse magazin százas listáján is csak a 25. helyet foglalja el. Mindezek ellenére az Amerikaiak szemében legendává nőtte ki magát Seabiscuit, aki 1940-re a legjobban kereső verseny ló lett, S akinek az egyik futama miatt Roosevelt elnök még egy kabinetülést is lemondott. Seabiscuit 1933. május 23-án született. Később a Kentucky állambeli Claiborne farmon nőtt fel. Tulajdonosa: Gladys Mills Phipps volt. Kezdetben a legendás James Edward Fitzsimmons, a versenylovasok hallhatatlan csarnokába beválasztott tréner edzette a lovat, aki eleinte kemény kritikákat fogalmazott meg a telivér küzdeni tudásával kapcsolatban, ezért Fitzsimmons alacsonyabb presztízsű versenyekre száműzte Seabiscuit-et. A ló első tíz futam során a vert mezőnyben végzett, ezért gyakran vált gúnyos kritikák céltáblájává. 1936-ban fordúlt a kocka, Seabiscuit pedig futószalagon szállította a sikereket új gazdája, illetve edzője, Tom Smith és zsokéja Red Pollard számára. Howard úgy döntött, át helyezi székhelyét a keleti partra, ahol sokkal rangosabb futamokat rendeztek. Seabiscuit azonban itt szó szerint hendikeppel indult, a nyugaton már igazi celebritásként kezelt lónak ugyan is nem kisebb kihívója akadt, mint War Admiral, az 1937-es tripla korona elhódítója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése